Rólunk
Találkozunk a XII. Magyar Szigeten!
(2012. július 12-15.)
Az összetartozás hete (XI. Magyar Sziget)
A Magyar Sziget évről évre fejlődik, egyre több feladatot lát el, miközben a korábbi vállalásait tökéletesíti. Pontosan úgy, ahogy a rendezvényt szervező Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom is mindig tud újat mutatni, alkalmazkodni az új fegyvernemekhez és folyvást erősödni. Közismert, hogy Európában élen jár a nemzeti ellenállásunk a keresztény hit, az országunk, igazságunk és a több ezeréves tradíciók védelmezésében. Nemzetközi hírünk miatt minden évben számos külföldi hazafias szervezet delegációja fordul meg a Csattogó-völgyben. Tanulni jönnek, kapcsolatokat építeni, illetve bemutatni a saját tevékenységüket, országuk kultúráját, gondolataikat. Ennek jegyében idén is sok baráti nemzet ellenálló szervezete tesz nálunk látogatást, sőt, még a legendává vált Saga is eljön Svédországból.
A Magyar Sziget egy évtized alatt a kárpát-medencei magyarság derékhadának valóságos zarándokhelyévé, erőgyűjtő bázisává lényegült.
Mi, akik jóban-rosszban együtt harcolunk az év minden napján láthatjuk, hogy korunk devalvációs válsága a fesztiválokat sem kíméli, amelyek bizonyos esetben elklikkesedett neoliberális érdekcsoportok táboraivá váltak.
Erre adott fajsúlyos, csattanós választ a Toroczkai László által életre hívott Magyar Sziget fesztivál, először a Millenium évében és azóta folyamatosan minden évben, hiszen itt az alaphangsúlyt a hagyományápoláson túl mindig a sorsáért felelős összmagyar nemzeti közösség értékelvű építésére, gúnyhatárok feletti egyesítésére fektettük.
Köszönettel tartozunk azoknak, akik válaszoltak a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom hívó szavára és folyamatosan velünk tartanak mindennapi küzdelmeinkben, nemzetépítő munkánkban és minden évben ellátogatnak a festői, egyben szakrális jelentőségű Csattogó-völgybe. Így vált a Magyar Sziget fesztivál „szigetrendezvényből” a Kárpát-medence és Európa legnagyobb nemzeti fesztiváljává. Ez a siker a szervezők áldozatos munkája mellett Önöknek, Nektek is köszönhető.
Szóljon hát a tizedik, jubileumi Magyar Sziget az értékelvűségről és a bajtársiasság folytonosságáról is, Nektek és Rólatok: a nemzeti ellenállás színe-javáról, akiket összeedzett a maguk mögött – nem nyomok nélkül! – hagyott évtized, hogy erőt merítsünk az előttünk álló újabb évezredhez.
Adjon a Magyarok Istene minden nemzettestvéremnek erőt, kitartást ehhez a sokszor emberfeletti erőket kívánó, mégis oly nemes, nemzetébresztő keresztesharchoz, hogy munkánk eredményeként egy és oszthatatlan apostoli magyar hazánkra, nemzetünkre mihamarabb felvirradhasson a szebb, független jövő hajnalsugara.
Lokodi Ferenc Attila, a HVIM alelnöke, a partiumi és erdélyi szervezeteinek elnöke
Gondolatok a IX. Magyar Szigetre
Nem véletlen, hogy a Magyar Sziget éppen a történelmi fordulattal kecsegtető 2010-es esztendőben jubilál, jövőre lesz ugyanis egy évtizede, hogy mára az egész Kárpát-medencét átszövő nemzeti fesztiválok útmutatójaként, etalonjaként funkcionáló Magyar Sziget dicsőséges útjára indult.
Jellemző módon a nagy fordulat előtti idők a legsúlyosabbak, de ezt a hátralévő néhány hónapot már fél lábon is ki fogjuk bírni, főleg hogy ismét erőt meríthetünk a IX. Magyar Szigeten. Persze, aztán még nagyobb küzdelmek várnak majd ránk. Az idei, a kilencedik esztendő mindenesetre ennek az évtizedes küzdelemnek talán a legnehezebb éve, most először nem lehet itt a nemzeti ellenállás egyik zászlóvivője, Budaházy György, aki az első Magyar Szigettől kezdve örökös, elmaradhatatlan résztvevője volt a fesztiválnak, de tucatnyian a legbátrabb hazafiak közül ugyancsak nem lehetnek jelen, mert a hatalom börtönében sínylődnek. A Magyar Sziget korábbi résztvevői közül többen már csupán a másvilágról figyelik az idei találkozót, volt közülük, akit Bolíviában lövetett agyon a rezsim, és persze akadnak hitszegők is, akik jöhetnének, de mégsem jönnek. Itt vannak azonban minden évben velünk olyanok, akiket időközben megnyomorított az elnyomó rezsim, itt van a fél szemére megvakított bajtársunk, vagy éppen a román sovinizmus áldozata, Cseresznyés Pali bácsi. S a kipróbált, az akadályokat eddig sikerrel vevő, vagy éppen az elnyomók tömlöceiből szabadult harcosok is jönnek. S, ami a legfontosabb, az első látogatók, az utánpótlás, az ifjúság. Ők a többség, s ők a legfontosabbak, hiszen az eredetileg kitűzött céljainktól még messze vagyunk, hazánk szolgálatában jut feladat a jövőben nekik is bőven.
Nem véletlen, hogy a Magyar Szigeten idén külön napot szentelünk a Rongyos Gárda történetének és emlékének, mert ma is rengeteg „rongyos” küzd a magyar szabadságért. Ahogy a múltban, úgy ma is igyekeznek kitörölni őket a köztudatból, s hála helyett a kitaszítottságot juttatják nekik osztályrészül. Ezért különösen fontos, hogy a hiánypótló Magyar Szigeten tisztelegjünk előttük. Erőt kell, hogy adjon nekünk az is, hogy minden évben egyre több külföldi (spanyol, olasz, francia, svéd, flamand, horvát, német) hazafi látogat el a Magyar Szigetre, egyrészt a magyar ellenállás előtt tisztelegve, másrészt ellesni a mi csodált módszereinket, hogy ők is harcolhassanak az ellen a globális rendszer ellen, amellyel mi is szemben állunk. Nagy feladatot rótt ránk a Jóisten.
Világosan látni kell ugyanis, hogy a győzelem egyre közelítő pillanata hosszú, évtizedes, sőt még régebbi építkezés eredménye. Évről évre többen lettünk, akik szőttük nemzetünk új hálóját a Szent Korona országában. Tudatunkban erősödtünk, tanultunk, nevelődtünk, életre szóló, felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk, természetesen felhőtlenül szórakoztunk, ittunk egy-egy jó pohár bort vagy pálinkát hazánk bármelyik pontjáról érkezett testvérünkkel, s közben talán észrevétlenül egy hatalmas és erős közösséggé szerveződtünk. A Magyar Szigeten felfedezett zenekarokból azóta sztárok lettek, a Csattogó-völgyben szárba szökkent szerelmekből családok és gyermekek születtek, a pálinkázás közben szerzett barátságokból pedig az elmúlt évek történelmi viharai közepette széttéphetetlen bajtársiasság lett. Eközben a hagyományőrzés, a gyermeksarok, a kézművesség, a nemzeti viselet és a sok hazafias gondolat szabadon hódíthatott, s mára elért mindannyiunkat. Ez a Magyar Sziget legfontosabb hozadéka, amelyet a jegyvásárlással semelyik más fesztiválon nem kaphat meg az ember. Aki hozzánk jön, az jegyet vált a történelem rohanó szekerére, s az isteni borok mellett belekóstolhat a halhatatlanság ízébe is.
Toroczkai László
Hogyan lett a Magyar Sziget immár európai zsinórmérték? (VIII. Magyar Sziget)
Nehéz ennyi év után bármi újat fogalmazni a Magyar Szigetről. Nem írhatom le ugyanazokat a lassan közhelyekké váló megállapításokat a legnagyobb nemzeti fesztiváltól, amelyeket már oly’ sokszor papírra vetettem. Még akkor sem, hogyha egyébként tudom, hogy minden évben újabb és újabb magyar honfitársunk fedezi fel életében először a Magyar Szigetet. Sok ezren vannak azonban immáron a visszatérő résztvevők, akik már el sem tudnák képzelni az életüket a kárpát-medencei magyarság egyik legkiemelkedőbb találkozóhelye nélkül. A szervezők – akik továbbra is a mára nemzetközi hírűvé vált, s az egyre erősebb támadásokat derekasan álló Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom aktivistái – évről évre felkészültebben igyekeznek megszervezni a fesztivált, s megbirkózni az óriási létszámúra duzzadt közönség kiszolgálásával. Ennek megfelelően idén, a Magyar Szigetnek köszönhetően üdülőfaluvá kiépült, székely kapus tábor a legnagyobb nemzeti fesztivál idejére megnöveli a területét, új objektumokkal gazdagodik, miközben a festői szépségű völgyben egy halastó is helyet kapott.
Olyan sok Nagy-Magyarország matricás autó érkezik a Magyar Szigetre, hogy már a parkolás megoldásával is külön csapatnak kellene foglalkozni, de 2008-ban még e téren is fejlődik a tábor. Egy fesztivál esetében természetesen fontos a jó infrastruktúra, a kényelmes szórakozás, de a Magyar Sziget esetében ezek a kézzel fogható dolgok önmagukban mit sem érnek. A Magyar Sziget az indulásakor az ezredfordulón még egyedülálló volt a maga nemében, mára azonban hasonló rendezvények virágoztak ki belőle, s ezek közül is van néhány, amely mára megállt a saját lábán, hagyományt teremtve.
2008-ban már nem arról kell írnom – mint, aki egykor megálmodtam a Magyar Szigetet -, hogy miről szól a legnagyobb nemzeti fesztivál, mert ehhez elég a világháló, például a Szent Korona Rádió galériájában megnézni az elmúlt évek szigeteiről készült megannyi fénykép- és mozgóképfelvételt. Persze, a legjobb felmérés, ha valaki eljön és belekóstol a Csattogó völgy ilyenkor egészséges nemzeti érzésektől izzó levegőjébe, s maga tapasztalja meg a Magyar Sziget-életérzést, amelytől a többség nem tud és nem is akar többé elszakadni. Nekem tehát nem erről kell írnom egy tulajdonképpeni előszóban, hanem az eredményekről. Lehet, sőt szükséges viszont arról írni, hogy végre le lehet szögezni: a nemzetünk szolgálatában végzett verejtékes munka meghozta első gyümölcseit. Több mint egy évtizedes építkezéssel sikerült megteremtenünk a globalizmus-liberalizmus érték(?)rendjével szembeni ellenhatást, a magyar nemzeti szubkultúrát. Közös munka volt, hiszen a Magyar Sziget, majd az ahhoz hasonló később elinduló fesztiválok ugyanis szimbiózisban fejlődtek a nemzeti zenekarokkal, előadókkal, művészekkel, írókkal, költőkkel, lapszerkesztőkkel, kutatókkal, nyelvészekkel, történészekkel, s nem utolsó sorban a hagyományőrzőkkel.
Rendkívül kemény munka volt ez, melyhez mindenki hozzátette a maga tudományát, s amely a közönség nélkül ma sem működne, létezne. Elengedhetetlenül fontos ugyanis ehhez a nemzetmentő körkörös építkezéshez, hogy legyen, aki elolvassa a történelmileg hiteles könyveket, vagy éppen az internetes oldalakat, aki megveszi és terjeszti a nemzeti lapokat, akik megvásárolják a hagyományőrző felszereléseket, hogy aztán a kézművesek és nemzeti kereskedők hirdetéseikkel támogassák a nemzeti médiát. S legyenek, akik – immáron jóval több, mint tízezren – részt vesznek a Magyar Szigeten, ahol ledőlnek a Trianonban emelt falak, s ahol egy hétre megszűnik a liberális, idegen, nemzetrontó „kultúra”. Helyette hét napig úgy élünk, mintha a korábbi évszázadok pusztításai nem lettek volna.
Ma már világosan látszik, hogy szörnyűséges veszedelmet jelent hazánkra nem csak a kommunizmus, hanem a liberalizmus is, amely ellen minden erőnkkel védekezni kell. Láthatjuk hová jutott a bevándorlók által uralt Nyugat-Európa, s kik uralják, milyen érdekekért küzd a szabadkőművesek által alapított Amerikai Egyesül Államok. Elképesztő túlerővel állunk szemben, ezért össze kell kapaszkodnunk. A Magyar Sziget minden évben a legfontosabb olyan hely, ahol ezt megtehetjük. Az elmúlt években láthatóvá vált, s fiataloktól folyamatosan utánpótlást kapó nemzeti ellenállás nem bontakozhatott volna ki a jó ideje tartó tudatos építkezés nélkül. Újra van olyan rétege a magyar társadalomnak, amely bátran, bármilyen eszközzel kész megvédeni a hazáját mindenféle ellenségtől úgy, mint honvisszafoglaló vagy honvédő őseink. Ha kell szóval, ha kell énekkel, ha kell tollal, ha kell íjjal, vagy más fegyverrel.
S, ami újdonság: egyre több európai nemzeti, tradicionalista fiatal jön el a Magyar Szigetre, hogy megtapasztalják, mi a titka az egyre erősödő magyar nemzeti ellenállásnak. Az elmúlt évben megfordultak nálunk az Északi Liga olasz küldöttei, észt nemzetiek, svéd, német, sőt francia hazafiak, akik azóta is hirdetik hazájukban a magyarok itt meglátott igazságát, s próbálnak minket követni, utánozni, tőlünk ötleteket meríteni. Idén a magyar ügyet támogató spanyol, flamand, sőt horvát fiatalok is érkeznek közénk, megismerni a hiteles magyar történelmet és jelent is. 1956 óta először mondhatjuk ki, hogy a magyar nemzet újra etalonná válik a nemzeti érzelmű nyugat-európaiak szemében. Ez, akárhogy is nézzük, eredmény, amely erőt kell, hogy adjon a sokszor keserűségben megfáradt magyar szívünknek.
Toroczkai László